Az Agrárszektor.hu a magyar szójatermesztésről kérdezett mezőgazdasági szakembereket – 2.
Az 1. részben két szakember osztotta meg velünk véleményét a hazai szójatermesztés jelenlegi helyzetéről. Sok, értékes ismerethez is jutottunk e növény tulajdonságaival, termesztésével kapcsolatban. A 2. részben folytatódik a szaktanácsadás: Molnár Szabolcs rávilágít a legfontosabb tényezőkre és teendőkre a szója növényvédelme terén.
Molnár Szabolcs, termékfelelős, BASF
A szója vetésterülete a korábbi 40 ezer hektárról 2015-ben 77 ezer hektár fölé emelkedett. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a szója kiemelten támogatott kultúra lett, így több mint kétszer akkora támogatást vehettek igénybe a termesztők a szója után, mint más szántóföldi kultúrák esetében. Egyes vélemények szerint a szója vetésterülete néhány éven belül akár a 100 ezer hektárt is meghaladhatja Magyarországon.
Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a szója termesztésére a hazai szántó területek csak kisebb része alkalmas a növény speciális igényei miatt (mély termőrétegű, jó vízmegőrző képességű mezőségi talajok, nagy vízigény, különösen a virágzás, hüvelykötődés, magtelítődés időszakában). A növény talaj és klimatikus igényei elég speciálisak, meleg- és vízigényes növénynek számít, ezért a főbb szója termesztő területek ott alakultak ki Magyarországon, ahol ezek a feltételek adottak a termesztéséhez. A legnagyobb szója vetésterülettel Tolna megye rendelkezik, de nagyobb területen található meg Vas, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Zala, Békés és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben is.
A másik tényező, amely korlátozhatja a hazai szója termesztés növekedését, a megfelelő szakértelem hiánya. Magyarországon a tradicionális szójatermesztők rendelkeznek megfelelő ismerettel a szója termesztésével kapcsolatban, viszont a termesztést most elkezdő termelőknél ez sok esetben hiányzik. A szója termesztése során figyelembe kell venni a növény környezeti igényeit, a termesztéstechnológia sajátosságait, például a szója helyét a vetésforgóban, a talaj-előkészítés, a fajta kiválasztás, a tápanyagellátás és a vetés speciális szempontjait.
Ha a szója növényvédelméről beszélünk, akkor az első és legfontosabb feladat a gyomok elleni hatékony védelem. A szója kezdeti gyomelnyomó képessége gyenge, ezért ha a talaj víz- és tápanyagkészletéért folyó versenyben alulmarad a gyomokkal szemben, a szójatermesztés gazdaságossága már a kezdeteknél megkérdőjelezhető. Ráadásul a gyomos szója nehezebben, és nagyobb veszteséggel takarítható be.
A szója gyommentesen tartása komplex feladat, amely még a nagy gyakorlattal rendelkező szója termesztőket is gyakran komoly kihívás elé állítja. A gyomirtás nehézsége több okból fakad. Először is a szója gyomösszetétele, amely leginkább a kukorica illetve a napraforgó gyomviszonyaihoz hasonlítható. Ez azt jelenti, hogy a szója területeken előforduló gyomflórában egyaránt megtalálhatók a magról kelő és évelő egy- és kétszikű gyomok. Ezekre a gyomnövényekre jellemző, hogy életformájukból adódóan a talaj különböző mélységéből csíráznak, így egy részük a szójával együtt kel ki, míg mások a szója kikelését követően jelennek meg a területen.
A másik probléma a gyomirtásra felhasználható hatóanyagok száma. Jelenleg a szója vetés utáni, kelés előtti gyomirtására csupán hét hatóanyag használható, míg kelés után a széles levelű gyomok ellen csupán három. Ráadásul több hatóanyag hatásmechanizmusa nagyon hasonló, tehát ha jól megnézzük igen csak szűkös a választék. A harmadik probléma, a már említett kezdeti gyenge gyomelnyomó képesség, azaz a szója kikelése után több hét is eltelik, amíg leveleivel betakarja talajt, megakadályozva ezzel a gyomnövények újabb csírázását. Különösen igaz ez a széles sortávú (45, 70 cm) vetések esetén.
A szója gyomirtása tulajdonképpen már a terület kiválasztásával és az elővetemény gyomirtásával elkezdődik. Nem szerencsés az évelő kétszikű gyomokkal erősen fertőzött területekre szóját vetni (például mezei acat, szulákfélék), hiszen e gyomok ellen jelenleg nincs megbízható megoldás a kultúrában. Ellenük igen hatékony gyomirtó szerek állnak rendelkezésre kalászosokban és kukoricában, így a védekezésre ezekben a kultúrákban koncentráljunk.
A másik fontos alapelv, hogy a szóját vetés után minden esetben azonnal kezeljük valamilyen alap gyomirtó szerrel. Ezeknek a készítményeknek a hatásához csapadék szükséges ugyan, de ha a kezelést követő néhány napon belül megérkezik az eső, a gyomok jelentős része már az első lépésben „megfogható”, azaz ki sem fognak kelni. Akkor is érdemes ezt megcsinálni, ha a kezelést követő időszak csapadékban szegényebb, hiszen az alap gyomirtó szerek hatása – még ha csökkentett mértékben is – de ekkor is érezhető lesz. A szerválasztásnál akkor járunk el helyesen, ha nem egy hatóanyagban gondolkodunk, hanem hatóanyag kombinációt választunk, ezzel ugyanis nagyban növelhetjük az alapgyomirtásunk hatékonyságát.
Egy jó alapkezeléssel a sekélyről csírázó gyomokat tudjuk hatékonyan kiiktatni a területről, a mélyről csírázó gyomok ellen viszont külön védekezés szükséges. Ezt már a kikelt szójában kell elvégezni. A legjobb hatást akkor érjük el, ha a gyomokat azok legérzékenyebb állapotában kezeljük. Ez az egyéves egyszikűeknél az 1 – 3 leveles (gyökérváltás előtti), az egyéves kétszikűeknél pedig a 2 – 4 valódi lombleveles állapot. Különösen igaz ez a szója talán két legveszélyesebb gyomnövénye, a parlagfű és a fehér libatop esetében. Ezek a gyomnövények vastag viaszrétegük miatt nehezen kontrollálhatók, megkésett kezelés esetén pedig szinte biztos a túlélésük.
A rovarok tekintetében a takácsatkák okozhatnak komoly kárt. Tömeges fellépésükre száraz, meleg nyarakon számíthatunk. A kórokozók megjelenése és az általuk okozott kár nagymértékben függ az adott év időjárásától. A baktériumos betegségek mellett esetenként a szója peronoszpóra, a fehérpenész, a szója hamuszürke szárkorhadása, illetve a fuzárium léphet fel.
Forrás: agrarszektor.hu