A szója rendszertani besorolása és biológiai jellemzése
A szója /Glycine soja /L./ Sieb. et Zucc/ a Glycine nemzetségbe tartozik. A szója morfológiailag a babhoz hasonló egynyári, dudvás szárú növény. Gyökérzete 1,3-2 m mélyre hatoló karógyökér, dús gyökérágakkal, melyek a felső 20-30 cm-es rétegben 30-40 cm szélességben hálózzák be a talajt. Szára a bokorbabéhoz hasonló, de annál merevebb. Fajtától függően 20-150 cm magasra nő. Szára az alsó harmadban erősen elágazik.
Levelei hármasan összetettek. A levélkék alakja igen változatos: rendszerint megnyúltabb vagy zömökebb tojásdad alakúak. /A bab leveleihez hasonlóak./ A levelek és a szár, vagyis az egész növény erősen szőrözött. Éréskor a levelek – fajták szerint – lehullanak, vagy a száron maradnak.
Virágzata fajtánként változó, lazább vagy tömöttebb fürtvirágzat, 3-10 virággal. A virágok színe lila, rózsaszín, fehér, vagy ezek kombinációja. A szója öntermékenyülő növény.
Termése kard vagy sarló alakú hüvely. A hüvelyekben 2-4 mag fejlődik. A hüvelyek csüngők és erősen szőrözöttek. Színük éréskor sárga vagy barna. A köztermesztésben lévő fajták ezermagtömege 140-200 g körül van.
Magja lapítottan gömbölyded alakú /hasonlít a babhoz/. A mag nagyságától függően van: apró, középnagy és nagymagvú szója. Ezermagtömege 75-500 g között váltakozik. Színe a fajtára jellemzően változó: sárga, citromsárga, zöld és barna, fekete, barnás-zöld, szürkés, stb.
A gyakorlat a szójafajtákat 5 érési csoportba sorolja:
- igen korai
- korai
- közepes I
- késői II
- igen késői III. fajták.
/Hazánk szélsőséges időjárása miatt az ország egész területére viszonyítva – ez a besorolás csak viszonylagosnak tekinthető./
Magtermesztésre hazánkban csak a rövidebb tenyészidejű – általában szeptemberben beérő – korai és közepes érésű fajták alkalmasak. A későbben érő /II./ fajták csak a déli országrészekben termeszthetők eredményesen.
Éghajlat és talajigény, vetésváltás
A szója az éghajlatra – a hômérsékletre és a csapadékra – nagyon igényes növény. Melegigényes, de a tavaszi fagyokra nem olyan érzékeny, mint a bab. Nyáron szereti az egyenletes meleget, virágzáskor és magkötéskor pedig csapadékot és páradús levegőt igényel.
A hazánkban termeszthető fajták közül a korábban érők 2200-2500 C hőösszeget, a későbben érők pedig 2600-2700 C hőösszeget igényelnek. Átlagos időjárású évjáratok esetén ezek a hőösszegek adottak, ezért a termesztett fajták a termőtájtól függően szeptember közepére, végére beérnek.
A másik fontos időjárási tényező a kellő mennyiségű csapadék és a csapadékkal összefüggő páratartalom. Hazánkban a csapadék mennyisége általában elég a szójatermesztéshez, de az eloszlása és a levegő páraszegénysége már akadályozza az eredményes termesztést. Ezért nagy jelentősége van hazánkban a szója öntözésének. Egyébként öntözés nélkül is termeszthető, mivel a szója nagyon jól hasznosítja a talajok víztartalékait. De öntözéssel még biztonságosabbá tehető, sőt, az ország egyes részein csak öntözéssel termeszthető a szója hazánkban.
Az eredményes termesztés nagy mértékben a virágzáskor és a hüvelykötés idején hullott csapadéktól vagy öntözéstől függ. A szója átlagosan 300-350 mm csapadékot igényel a tenyészidőben; és nagy termésre akkor van lehetőség, ha a júniusi, júliusi és augusztus első felének csapadék mennyisége egyenletes eloszlásban 160-180 mm felett van.
A szója meleg- és páraigényéből következik, hogy elsősorban hazánk délibb és nyugatibb tájain- a Dunántúl nyugati és délkeleti részein – valamint a párás folyóvölgyekben termeszthető sikeresen. Az ország többi részein – így a Tiszántúl keleti felén – már csak öntözéssel termeszthető. A Duna-Tisza köze, Észak-Magyarország és Tiszántúl egyes részei viszont már alkalmatlanok a szója termesztésére.
A szója a talajtípus iránt – ha a kultúrállapot megfelelő – kevésbé igényes. Még a talaj kémhatása iránt sem érzékeny. Jól díszlik a gyengén savanyú /5-6 pH/, a közömbös és a gyengén lúgos /8 pH/ talajokon is. De mindezek ellenére biztos és nagy termést csak jó talajokon várhatunk a szójától. Ezért üde fekvésű, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag középkötött vályogtalajokon érdemes termeszteni. Terméketlen, homokos talajokra nem való, és a hideg, mélyfekvésű agyag és szikes talajokon sem termeszthető.
A szója az elővetemények iránt sem igényes. Rendszerint kalászosok után kerül, de trágyázott kapások – a szója és a napraforgó kivételével – és más növények után is vethető.
A szója elővetemény értéke sem olyan rossz, mint amilyennek korábban tartották. Ezért a korai fajták után még őszi kalászost is vethetünk. De ha később érő fajtákat termesztünk, helyesebb tavaszi kalászost vetni a szója után.
Forrás: a szója termesztése