Százszor többre is lenne vevő!
Az Unió fehérjeigényének csak egyharmadát képes a területén megtermelt fehérjeforrásokból előállítani. Ha szűken csak a szójaigényét nézzük, akkor a felhasznált szója 97%-a importból származik. Európa fennen hangoztatja a génmódosított növényekkel szembeni ellenérzéseit, ehhez képest a beszállított szójadara bő 90%-a GM-növény. A sokéves ellenállás azonban megtette a hatását a fogyasztókra is: a 0,9%-nál több GM-alkotót tartalmazó, jelölt élelmiszert nem fogadják el. Vagyis ha kiépül a GM-mentes szója nyomon követése és szigorú termékcímkézése, akkor vevő is akad rá. Ezt bizonyítja az osztrákok példája: tojás esetén már működik a teljes termékpályát felölelő, GM-mentességet tanúsító rendszer. A kereslet (pláne, ha fizetőképes) kihat a termelésre is. Európa végül saját magát kényszerítette rá, hogy komolyan nekiálljon fehérjenövényeket termeszteni. Mindegyik pillangósnövény termelését szeretnék felfuttatni – ezt szolgálja az az extra mozgástér is, amit az új KAP-on belül biztosítanak a tagállam számára, ha ilyen programot indít. Saját Nemzeti Fehérjeprogramunk lehetővé teszi nemcsak a szója termeléshez kötött támogatását, de más mezőgazdasági termékek célzott támogatását is (a közvetlen kifizetésekre jutó nemzeti boríték 15%-áig). Eddig a szójához nem kapcsolódott extra támogatás, mivel olajos növényként tartották számon, nem fehérjenövényként. De mint lentebb látni fogjuk: még támogatás nélkül is versenyképes a kukoricával.
Mivel az Unió Brazíliának is elég nagy piac ahhoz, hogy figyelembe vegye az itteni vásárlók finnyásságát, elhatározták, hogy ők is megjelennek a GM-mentes szója piacán. Csakhogy egy olyan országban, ahol a génmódosított termékek uralják a piacot, ez nagyon költséges dolog. Ott kezdődik, hogy garantáltan GM-mentes kell legyen a vetőmag, és ott végződik, hogy elkülönített depókra és hajókra van szükség. A végeredmény, hogy a GM-mentes brazil szója drágább az európainál. Ezekre a tényekre alapozva gondolja úgy az Unió, hogy piacot teremthet a Duna menti szója együttműködés keretében előállított fehérjenövényeknek. Az importarányokat figyelembe véve, nem túlzás azt mondani, hogy a jelenleginél százszor több szójára is akadna a kontinensen vevő. A kezdeményezés Ausztriától ered, de mára a program kinőtte a „Dunát”: 16 ország képviseli benne magát, köztük Ukrajna is. Utóbbi adja az EU 2,2 millió hektárnyi potenciális szójatermő területének felét! Persze ők még csak egytonnáshektáronkénti termésekről tudnak beszámolni.
Forrás: Haszon Agrár Magazin