A szója nélkülözhetetlen a modern, intenzív állattartás számára, emellett humán táplálékként is jelentős növényünk. Hazánkban is fellelhetők a szójából készült különböző élelmiszeripari termékek (pl. tofu, szójatej, olaj, szójaliszt, szójaizolátum, szójakoncentrátum, extrudált termékek, húsanalógok, texturált szójaféleségek stb.). Mind takarmányozási, mind élelmiszeripari szempontból fontos a szója minősége

A szója takarmányozási és humán felhasználási értékét kedvező beltartalma adja. A szója nyersfehérje-tartalma 35-42%, olajtartalma 18-22%, szénhidráttartalma 30-35%, szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva. A szójabab rendkívül koncentrált tápanyagforrás, a nyersfehérje-tartalom és az olajtartalom együttesen 55-60% körüli. A fehérje- és olajtartalom együttes százalékos arányát a PO-index fejezi ki, és cél, hogy ennek értéke legalább 60% legyen. A szójabab nyersrosttartalma 3,8-6,4% között változik, aminek 25-50%-a emészthető. A szója értékét elsősorban magas fehérjetartalma és kedvező aminosav-összetétele adja. A növények között a szója tartalmazza a legtöbb esszenciális aminosavat. A szójafehérjék közül a globulinok (60-70%) és az albuminok (57%) fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben. Aminosavak közül kiemelkedő a szója glutaminsav-tartalma, magas a leucin és izoleucin-, valamint jelentős az aszparaginsav-, arginin- és lizintartalma is.

Az esszenciális aminosavak közül a szója metionin-, cisztin- és a treonintartalma is számottevő. A szóját nagy olajtartalma miatt világszerte az olajnövények közé sorolják. A világ növényiolaj-felhasználásának kb. 30%-a szója eredetű. Az 1920-30-as években az USA-ban a szója „karrierje” is a szójababot feldolgozó olajütők létesítésével indult. A szója olaja sokoldalúan felhasználható, kiváló minőségű étolaj, valamint ipari felhasználásra is alkalmas. Felhasználható lakk, zománc- és nyomdafesték készítésére, bőrök kikészítésére, valamint szappan-, műanyag-, linóleum- és gliceringyártásra is. A szójabab olajtartalma fajtától és termesztési körülményektől függően 15-26% között változik. A szójaolaj a félig száradó olajok csoportjába tartozik. Kedvező fizikai és kémiai sajátosságai miatt széleskörű a felhasználása. A szójaolajnak magas a kedvező étrendi hatással bíró telítetlen zsírsav-tartalma, ezen belül a két telítetlen kettős kötést tartalmazó linolsav- (50% feletti arány) és a három telítetlen kettős kötést tartalmazó linolénsav- (10% feletti) tartalma jelentős. A szójának 2-3% körüli a lecitintartalma. A lecitin az egyik legfontosabb természetes felületaktív anyag. Felhasználják az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban stabilizáló és emulgeáló hatása miatt. Emellett antioxidáns hatása is kedvező. A szója amellett, hogy kalóriadús táplálék, többféle vitamin és biológiailag aktív vegyület (pl. fitoszterinek) forrása. Vitaminok közül kiemelkedő az A-, az E-, a K-, a B6-, a B12- és a niacintartalma. A szójabab gazdag ásványi anyagokban. Ásványi anyagok közül nagyobb mennyiségben tartalmaz magnéziumot, kalciumot, foszfort, valamint nem elhanyagolható a szeléntartalma sem.

A szója beltartalmi értéke mellett meg kell említeni azokat a vegyületeket is, amelyek takarmányozási vagy táplálkozás-élettani szempontból hátrányosak. A szója viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz antinutritív anyagokat. Az antinutritív anyagok a táplálék tápanyagainak érvényesülését rontják, a növekedést, súlygyarapodást lassítják. A szójában a legfontosabb antinutritív anyag a tripszin inhibitor, amely a fehérjék emésztésében szerepet játszó tripszin nevű enzim működését gátolja, aminek következtében csökken a fehérje emészthetősége. A tripszin inhibitor hőre érzékeny, a szójabab hőkezelésével ezek a vegyületek inaktiválódnak. Nemesítési célkitűzés, hogy olyan szójafajtákat állítsanak elő a nemesítők, amelyeknek tripszininhibitor-tartalma alacsony, és hőkezelés nélkül, nyersen is etethetők állatokkal. A nyugalmi állapotban lévő szójabab kémiai összetétele örökletesen meghatározott tulajdonság, fajtajelleg, azonban az egyes minőséget meghatározó beltartalmi komponensek mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát a termesztési körülmények és az alkalmazott agrotechnika befolyásolja. Különösen a magvak fehérje- és olajtartalma mutat változást eltérő termesztési körülmények mellett. A szója minőségét az évjárat és a talajtípus alapvetően meghatározza. A szója melegigényes növény, és érzékenyen reagál a csapadékhiányra és a levegő alacsony relatív páratartalmára. A virágzáskori, júniusi csapadékellátottság a fehérjetartalom alakulására kedvező hatású, azonban a szója fehérjetartalmát az érés idejében fellépő bőséges csapadékellátottság vagy öntözés általában csökkenti. Kedvezőtlen a fehérjetartalom alakulására az érés vége felé, a betakarítást megelőzően jellemző magas relatív páratartalom. Érés idején a hőmérséklet növekedése viszont kedvező hatású a fehérjetartalom alakulására. A nyári (júniusi, júliusi) csapadékmennyiség növekedésével az olajtartalom kismértékben csökkenhet.

Az augusztusi magas hőmérséklet és szárazság a termésmennyiségen túlmenően a minőségre is kedvezőtlen hatású. A szójamag fehérje- és olajtartalmának alakulására a tápanyagellátásnak van a legnagyobb szerepe. A minőség szempontjából is fontos a harmonikus NPK-ellátás. Optimális tápanyagellátás mellett a fehérjetartalom kismértékben növelhető, az olajtartalom kismértékben csökken. Az egyoldalú N-ellátás a fehérjetartalmat szembetűnően növeli, mérsékelt N-ellátás és nagyobb adagú P- és K-ellátás mellett a fehérjetartalom csökken, az olajtartalom növekszik. A túlzott és egyoldalú tápanyagellátás sem a termés mennyisége, sem a stabilitása, sem a minőség szempontjából nem célravezető. 2018-ban Debrecen mellett kiváló tápanyag- és vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező mészlepedékes csernozjom talajon, egy halastó közelében beállított agrotechnikai kísérletünkben a tápanyagellátás és az öntözés hatását vizsgáltuk a szója fehérje- és olajtartalmának alakulására.

A kontroll és az N70+PK tápanyagszinteken a kísérletben szereplő 2 fajta átlagos fehérjetartalma öntözetlenül 35,04, illetve 35,07% volt, a tápanyag-ellátottsági szintek között nem tapasztaltunk lényeges eltérést (1. ábra). Öntözve az átlagos fehérjetartalom a kontroll kezelésben 38,39%-ra, az N70+PK-kezelés hatására 37,45%-ra növekedett. A legnagyobb fehérjetartalmat öntözetlenül (39,19%) és öntözve (38,77%) is az N140+PK tápanyagszinten értük el. Az öntözés hatására a két vizsgált fajta átlagos olajtartalma mindhárom tápanyag-ellátottsági szinten csökkent (2. ábra). Az olajtartalmat a növekvő műtrágyaadagok öntözetlenül kismértékben csökkentették, öntözve az N70+PK tápanyagszinten értük el a legnagyobb olajtartalmat (22,32%). Öntözés hatására a szójamag fehérjetartalma általában növekszik, olajtartalma többnyire kismértékben csökken, azonban a fajta-összehasonlító kísérletünkben 2018-ban 31 fajtát vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy öntözés hatására a fajták többségénél csökkent a fehérjetartalom (20 fajta), és 19 fajta esetében csökkent az olajtartalom. A fajták átlagos fehérjetartalma öntözetlenül 36,94%, öntözve 36,48% volt. A fajták fehérjetartalma nagy változatosságot mutatott a fehérjetartalom-változást illetően. A többségnél a fehérjetartalom változása elenyésző volt öntözés hatására, míg egyes fajták fehérjetartalmának csökkenése a 2,5-3,0%-ot is meghaladta. 4 fajtánál a fehérjetartalom növekedése meghaladta az 1%-ot öntözés hatására. 2018-ban az olajtartalom a vizsgált 31 fajta átlagában öntözetlenül 22,68%, öntözve 22,56% volt (3. ábra). A vizsgált fajták átlagos olajtartalmát tekintve az eltérés nem számottevő az öntözött és az öntözetlen kezeléseket illetően, azonban az egyes fajták olajtartalmának változása között jelentős eltérést tapasztaltunk. A fajták többségénél a csökkenés kismértékű volt, azonban néhány fajta olajtartalma 1-1,63%-kal csökkent. Azoknál a fajtáknál, ahol az öntözés az olajtartalmat növelte, ez a növekedés kismértékű volt, azonban 3 vizsgált fajtánál az olajtartalom 1-2,6%-kal emelkedett.

A szója minősége szempontjából lényeges a betakarítás, valamint esetenként a lombtalanítás időpontjának körültekintő megválasztása. Az állomány egyenetlen érése, illetve a túl korán végzett lombtalanítás mennyiségi és minőségi veszteséget is okoz. Ennek oka a növény érésének biológiájában keresendő. Az érés utolsó 1015 napján a mag víztartalma 40-50% körüli értékről 12-15% körülire csökken. A magvak víztartalmának csökkenése mellett azonban a fehérje- és olajtartalom még növekszik. Ugyanazon növényen, sőt ugyanabban a hüvelyben sem azonos a magvak minősége. A magvak fehérjetartalma az alsó emeleteken magasabb, a csúcs irányába haladva a fehérjetartalom csökken, az olajtartalom pedig a fehérje- és olajtartalom között fennálló negatív korrelációnak köszönhetően a növény csúcsi részén a legmagasabb, az alsó hüvelyemeletek irányába csökken. Lényeges, hogy olyan fajtákat termesszünk, amelyeknél érés során az alsó hüvelyek nem nyílnak fel, nem pergetik a már megérett magvakat. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szója minősége elsősorban fajtatulajdonság, azonban a termőterület talaja, az évjárathatás és az alkalmazott agrotechnika a termésmennyiségen kívül a szója minőségét is befolyásolja.

SZERZŐ:
DR. ÁBRAHÁM ÉVA BABETT ADJUNKTUS
DEBRECENI EGYETEM
MÉK, NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET

Forrás: mezohir.hu

A szántóföldi gazdálkodás optimális tápanyag utánpótlásához elengedhetetlen a gazdálkodóktól a talajelemzés elvégzése. Ennek hiányában a vetésre nem megfelelően előkészített talajoknál jelentős hozamkiesésre lehet számítani

Milyen tápanyag van a talajban? Mit kell pótolni?

A legtöbb növénynek a nitrogén, a foszfor és a kálium (NPK) jelenti a 3 legfontosabb elemet. Ezek mellett még opcionálisan mérhető:

  • Ammónia
  • Magnézium
  • Vas
  • Réz
  • Cink
  • Molibdén
  • Mangán
  • Klór
  • Szulfát

 

A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás lényege, hogy a trágyákat, termésnövelő anyagokat kellő időben és mennyiségben kell kijuttatni, úgy, hogy a növények a tápanyagokat a lehető legjobban hasznosítani tudják. Ezáltal a gazdálkodás során bekövetkező tápanyagveszteségek és a környezeti elemek – elsősorban a vizek – ezzel összefüggő terhelése a lehetőségek szerint elkerülhető legyen!

Talajvizsgálatkor a leggyakrabban előforduló tápanyaghiányok és okozataik

- Nitrogénhiány: többségében az idősebb leveleken megjelenő vöröses színárnyalatok mindig a teljes növény világosabb zöld, vagy sárga színével járnak együtt.

- Foszforhiány: a gabonában a levélcsúcs nem merev és egyenes tartású, hanem kissé visszahajlik. Leggyakrabban az idősebb leveleken jelentkezik csak. A foszforhiány csökkenti a gabonafélék sütőipari minőségét, gátolja a keményítő beépülését a szemekbe.

- Káliumhiány: az idősebb, alsó leveleken a levelek csúcsától induló sárgulással kezdődik, később a levélerek közötti szövetek is elszáradnak.

- Vízhiány: a vízhiány – annak mértékétől függően – a szántóföldi növényállomány szervesanyag-termelését jelentősen csökkentheti, sőt a növény pusztulását is okozhatja.

- Nem megfelelő talaj pH-érték: a talaj pH szélsőséges irányokba történő elmozdulása közvetlen és közvetett módon, de minden esetben károsan befolyásolja a növények fejlődését.

Gyorstesztek a szántóföldön

A vetés előtti egyik legfontosabb elemzés a nitrogén-, foszfor-, káliumteszt. Azokon a területeken érdemes a talajmintavevő használata, ahol az előző évekről nitrogén maradvánnyal lehet számolni (vízlevezető összefolyások stb.), illetve ahol a téli csapadék, esőzés nem mosta ki az őszi trágyát. Vagy épp ellenkezőleg, ahol biztosan lemosta a tápanyagokat a termőterületről. Talajminta vizsgálatra a Talajnitrát mérő koffert, vagy az Amola mobil talajelemző koffert ajánljuk, mely megadja a maradék nitrogén mennyiségét a gyökérzónában, így a termelők meghatározhatják a termelendő kultúrához szükséges műtrágya mennyiségét.

Bővebben a talajmintavevőkről ide kattintva olvashat!

A talajmintákat legalább 30-60 centiméterről kell venni a talajmintavevővel. A későtavaszi teszteket vízállásos, illetve bő csapadékos területeken végzik. Ekkor elegendő 20-25 cm mélységből talajminta vizsgálatot végezni.

Ha nem csak a nitrogéntartalmat szeretnénk megállapítani, akkor az Amola agrár mobil laborral komplett talajvizsgálatot végezhetünk, vagy akár a már meglévő tesztjeinkhez a Stelzner koffer tartalmazza a szükséges eszközöket. A csomagok minden eszközt tartalmaznak, amelyre szükség van a talajvizsgálatnál, kivéve talajmintavevőt. A megfelelő minta-előkészítés után megállapíthatjuk a talaj összetételét a vizsgált makro- és mikroelemek függvényében.

Bővebben a talajkoffer, talajelemző szettről ide kattintva olvashat!

A talajnedvesség folyamatos vizsgálatának szükségessége

 

Egyik legfőbb lépésként nem árt, ha folyamatosan vizsgáljuk termőföldünk vízháztartását egy talajnedvesség mérővel. Egy aszályos időszak szemmel is jól látható károkat okoz minden terményben, de egyes kultúrák különös odafigyelést igényelnek a megfelelő talajnedvesség megtartása érdekében. Egy SMM-1 talajnedvesség-mérővel az éltető víz mennyisége 0-50%-os méréshatárig mérhető a termőföldben. Kompakt méretei és az elemes üzemeltetés hosszabb távú, mobilis használatot is lehetővé tesz, stabil és vízálló burkolata pedig megvédi a belső alkatrészeket a környezeti hatásoktól. A talajnedvesség mérő adattárolási funkciójával lehetőség van a maximum és minimum értékek visszakeresésére az adott munkafolyamatban, az SMM-1 talajnedvesség mérő használata pofonegyszerű!

Bővebben a talajnedvesség-mérőkről ide kattintva olvashat!

Komoly fejlődési rendellenesség tapasztalható, ha a terménynek nem megfelelő a termőtalaj pH-ja!A növények a talaj pH értékére is eltérően reagálnak: egyes kultúrák a kissé savas, mások a kissé lúgos kémhatást kedvelik. Ezért igen fontos tényező a termőföldek savasságának megállapítása egy pontos talaj pH mérővel. Általában a semleges talaj pH értéke (pH=6-7) felel meg a növénytermesztés általános feltételeinek. A hazai talajok pH értéke általában magas. Kétféle módon is mérhetjük ezt egy talaj pH mérő segítségével: a földből oldatot készítve, vagy akár az erre alkalmas talaj pH mérő szondáját óvatosan földbe szúrva közvetlenül is mérhetjük. Termesztett növényeink alapvetően a gyengén savanyú – semleges (pH 5,5-6,5) kémhatású talajokon termeszthetők jövedelmezően. A következő táblázat a fontosabb kultúrnövények termeszthetőségének pH által megszabott korlátait (termeszthetőségi tartomány) és az adott növény fejlődéséhez legideálisabb kémhatást (pH optimum) foglalja össze

Termeszthetőségi tartomány PH optimum
szója 5,5 – 7,0 6,3
kukorica 5,5 – 7,0 6,3
lucerna 6,5 – 7,9 7,5
napraforgó 6,0 – 7,5 6,8
árpa 5,2 – 7,8 7,2
cukorrépa 6,1 – 7,8 6,7
búza 4,1 – 7,8 6,6
borsó 5,0 – 7,6 6,6
repce 5,2 – 7,5 6,4
zab 4,0 – 7,3 5,8
burgonya 4,0 – 8,0 5,2
rozs 4,0 – 6,6 5,5
vörös here 5,0 – 7,2 6,7

Bővebben a talaj pH mérő műszerekről itt olvashat!

 

Szántás, talajlazítás előtt penetrométerrel meg kell vizsgálnunk a talajban hol vannak vízzáró rétegek, mennyire kötött talaj, tehát a talaj szerkezetét. Ennek hiányában a nem megfelelő eketalp beállítással rengeteg pénzt elpazarolhatunk talajműveléskor! A túlságosan kötött talajból a növények csak korlátozottan tudják felvenni a vizet és a tápanyagokat, illetve a levegő is kevésbé tud cserélődni a kötött talaj részecskéi között. A talaj a talaj szerkezete vizsgálatakor a tömörebb szintek mélységét is nagyon fontos megmérnünk, nem csak a tömörségi szintet! Egy modern gazdabot, azaz penetrométer segítségével könnyen megállapítható a talajvizsgálat során a talaj szerkezete és a zárórétegek mélysége is. A penetrométerrel a talajvizsgálat rendkívül gyors és egyszerű: a markolatánál fogva beleszúrjuk a talajba, majd a kijelzőről a színskála segítségével leolvashatjuk a talaj aktuális állapotát, a szárán pedig mérhetjük a rétegek mélységét. A talajtömörség vizsgáló két heggyel és ennek megfelelően két skálával van ellátva: keményebb talajhoz és puha talajhoz is. A talaj szerkezetének vizsgálatát a talajminta vétellel össze lehet hangolni.

Bővebben a penetrométerről ide kattintva olvashat!

Manapság a pontosság és a mobilitás elengedhetetlen a termőföld minőségének megállapításában, a tápanyagigény felmérésében. A korszerű műszerek a biztos növénytermesztés és az elismert gazdasági siker garanciái!

Halmai Géza
Termékszakértő
halmai.geza@agrogazda.hu

Agrogazda.hu Mérőműszerek Kft.
www.agrogazda.hu; E-mail: info@agrogazda.hu

Forrás: mezohir.hu

A szója jövedelmező fehérje- és olajnövény, de komoly odafigyelést igényel, tápanyagszükségletének kielégítése mind az elemek, mind a víz szempontjából döntő jelentőségű

A szója nagy mennyiségű, kiváló minőségű fehérjét és olajat tartalmaz. Átlagosan 40%-os fehérje- és 20%-os olajtartalmával jóval magasabb a fehérjetartalma, mint más, hagyományos szántóföldi kultúrák növényeinek. Pillangósként a gyökérgümőkön élő Rhizobium-baktériumok által megtermelt nitrogént hasznosítja.

1. kép: a kálium növeli a szója ezerszemtömegét (mindkét oldalon 60 szem látható) 50 kg K2O/ha hatása a szójára, forrás: IPI-NCSR Projekt, India

 

2. kép: Különböző tápelemhiány tünetek szójánál, forrás: K+S KALI GmbH

 

3. kép: A gyökérgümőkön élő Rhizobium baktériumok szerepe: (balra) megfelelően fejlődött állomány, (jobbra) fejlődésben elmaradt állomány, forrás: Ohyama és társai (2013)

 

4. kép: Káliumhiány szóján, fotó: K+S KALI GmbH

 

5. kép: Magnéziumhiány szóján, fotó: IPNI, L. Prochnow

 

6. kép: Foszforhiány szóján, fotó: K+S KALI GmbH

 

7. kép: Nitrogénhiány szóján, fotó: K+S KALI GmbH
A szója speciális gyökérnedveket képes kiválasztani, amivel mobilizálni tudja a talaj azon foszforformáit, amelyek a hagyományos szántóföldi növényeink számára nem mobilizálhatóak. A káliumot és magnéziumot karógyökerén és szerteágazó mellékgyökerein keresztül veszi fel. A nitrogénszükségletének 70-80%-át a gümőbaktériumain keresztül fedezi. A gümőbaktériumok (Rhizobiumok) a 6-7-es pH-t kedvelik, ebben a kémhatású tartományban vehető fel több mikroelem is. Azonban érzékenyen reagálnak a nitrátra, ezért erre figyelni kell vetés előtt, érdemes talajvizsgálattal ellenőrizni.

Ha a baktériumoltással problémák adódtak, ill. ha tavasszal tartósan nedves időjárás volt, a vetés kivilágosodhat, ez esetben 40-60 kg/ha ammónium formájában adott nitrogén segíthet, vagy levélen keresztül is juttathatunk ki nitrogént, ami nem érinti közvetlenül a Rhizobiumokat, ekkor adjunk a levélen keresztül egyidejűleg magnéziumot és ként is 10 kg/ha adagban EPSO Top-pal, és 10-20 kg/ha karbamidot.

A virágzás idején szintén megnövekszik a szója nitrogénigénye, ekkor figyeljünk, hogy ne adagoljuk túl, mert a túladagolással azt érjük el, hogy elhúzódik a virágzás és az ezerszemtömege csökkenni fog.

Hektáronként 3 tonna terméssel kb. 57 kg foszfort (foszfor-pentoxidban kifejezve), 76 kg káliumot (kálium-oxidban kifejezve), 9 kg kálciumot (kalcium-oxidban kifejezve), 38 kg ként (kén-trioxidban kifejezve) és 12 kg magnéziumot (magnézium-oxidban kifejezve) vonunk ki a talajból.

 

8. kép: Kénhiány szóján, fotó: K+S KALI GmbH

 

9. kép: Bórhiány szóján, fotó: Arkansas Soybean Production Handbook, Chapter 5

 

10. kép: Mangánhiány szóján, fotó: Arkansas Soybean Production Handbook, Chapter 5
A szója viszonylag kevés vizet igényel termesztése során, azonban a virágzás idején érzékenyen reagál a szárazságra. Különösen a virágzás kezdetén, annak az első 3 hetében kritikus a megfelelő vízellátás számára. Megfelelő káliumpótlással azonban segíthetünk a szárazság miatti stresszhelyzet kezelésében, mivel jobb lesz a szója vízhasznosítása. A szója különösen az intenzív növekedés idején igényli a nagyobb kálium mennyiséget. Káliummal a termés és a minőség fokozható:

- kálium szükséges számos enzim aktiválásához, a vízháztartás szabályozásához, az asszimiláták elszállításához (pl. cukrok, keményítők);

- a kálium nélkülözhetetlen a szénhidrát- és fehérje-anyagcseréhez és ezáltal a vegetatív növekedés, becő- és magképzéshez;

- megfelelő kálium-ellátással csök kenhet az érés előtti becőkártételek mennyisége;

- a káliumnak pozitív hatása van a szója minőségére is: kevesebb az aszott, ráncos, elszíneződött szem.

A szója kénigénye 25-30 kg S/ha. A kedvező N:S arány 7:1-hez. A tavaszi mineralizáció során ugyan szabadul fel valamennyi kén a talajból, de ezt a kénigényt nem tudja kielégítően fedezni, különösen szárazság és alacsony hőmérséklet esetén.

A talajból felvett kén először a baktériumok fehérjéinek felépítésére fordítódik, majd másodsorban a növényi fehérjeképzésre.

A szója gyors növekedésű növény, nagy zöldtömeget fejleszt, ezért megfelelő magnéziumellátásra szorul a levélképzéshez és a fotoszintézishez. A magnézium egyebek mellett biztosítja a növényen belül a megtermelt asszimiláták szállítását, így:

- a Rhizobiumok ellátását és ezáltal a növény nitrogén-felvételét;

- a gyökerek ellátását és ezáltal a növény tápanyag- és vízfelvételét;

- a szemek telítődését és ezáltal az ezerszemtömeget.

Továbbá magnézium szükséges az olajok és fehérjék képzéséhez is.

 

Sikeres szójatermesztést kívánunk!

Dr. Zsom Eszter zsom.eszter@t-online.hu

Forrás: agraragazat.hu

2018-ban a szója növény került vizsgálatra a NÉBIH és a Magyar Talajbaktérium gyártók és -Forgalmazók Szakmai Szervezete közreműködésével. Már harmadik éve folyik a baktériumkészítményekkel kezelt és kezeletlen (kontroll) területek eredményeinek összehasonlítása a NÉBIH pécsi Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságán. 2016-ban a kukorica, 2017-ben az őszi árpa bizonyította a talajoltás hozamnövelő és termésminőség javító hatását

Magyarországon célkitűzés, hogy a hazai termelésű, GMO-mentes szója minél inkább itthon kerüljön felhasználásra. Jelenleg jelentős része kerül külpiacra, míg több százezer tonna GM-szóját, extrahált szójadarát importálunk. Az import szója fehérjetartalma általában meghaladja a hazai szójáét. Tehát nemcsak a termés mennyiségét, hanem a minőségét is javítani szükséges.

Az eredményekről

A vizsgálat a Baranya megyei Szalántán, Ramann-féle barna erdőtalajon, 90 m2-es parcellákon, 4 ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben valósult meg. A tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi munkálatok egységesen, egy időben, azonos technológiával történtek.

Termésátlagok

A termésátlagoknál látható, hogy mindegyik talajoltóval kezelt terület terméseredménye meghaladja a két kontrollt, illetve a standard nitrogénkezelést. Az egyes oltóanyagok különböző mértékben növelték a termésátlagot, a növekmény a kontroll átlagokhoz viszonyítva 14,7-34,3% között mozgott.

A gümőszám alakulása

A pillangósvirágú növények biológiájából ered, hogy gyökérzetükön szimbionta Rhizóbium baktériumok nitrogénkötő gümőket képeznek. Minél több és jól, aktívan működő gümő található a növényen, annál egészségesebb és dinamikusabb fejlődésű a szója. A gümőzés nagyban meghatározza a termésátlagokat is. Az oltóanyaggal kezelt növényeknél átlag 12,61 és 14,18 darab gümőt találtak növényenként, míg a kezeletlen átlag csak 11,05 darab volt.

Nyersfehérje-tartalom

A nyersfehérje-tartalom a két kezeletlen terület átlagaival összehasonlítva 82,9-178,4% közötti emelkedést mutatott a különböző oltóanyagokkal történt kezelésekben. Megjegyezzük, hogy a Standard N tábla termésének nyersfehérje-tartalma – egy kivétellel –felülmúlta az oltóanyaggal kezelt területek eredményét.

A fenti grafikonok azt mutatják, hogy a talajoltó baktériumokkal, illetve Bradyrhizobium törzset tartalmazó oltóanyagokkal kezelt területeken a szója jelentősen jobban teljesített mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, mint a kezeletlen táblákon.

Dr. Pénzes Éva

Forrás, és grafikonok: agraragazat.hu

Országos Szója Fórum 2018

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület közösen tartotta meg december elején, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a 2018. évi „Szója Fórum” rendezvényt, ahová az ország minden részéről érkeztek vendégek.

Folyamatosan növekvő fehérjeigény

A fórum résztvevőit Zászlós Tibor, a NAK mezőgazdaságért felelős országos alelnöke köszöntötte, aki előadásában kiemelte: az elmúlt évtizedek során és napjainkban is világszerte folyamatosan növekszik a fehérjeigény.

Az Európai Unióban óriási a fehérjehiány: a csupán mintegy 2,5 millió tonna megtermelt szója mellé a Közösség 14 millió tonna szójabab és 18 millió tonna szójaliszt importjára kényszerül. A hazai szójafelhasználás 600-700 ezer tonna körüli, de a 2015. évi rekordévben is „csak” 77 ezer hektáron termesztették. Összességében elmondható, hogy bőven akad még potenciál a hazai szójatermesztésben.

Stratégiai megállapodás a sikeres szójatermesztésért

A rendezvényen háromoldalú stratégiai együttműködési megállapodást írt alá Zászlós Tibor alelnök a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, Dr. Gyuricza Csaba főigazgató a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, valamint Vadász Attila elnök a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület képviseletében. A megállapodás célja egyebek mellett elérhetővé tenni a szójatermesztők számára a legfrissebb kutatási eredményeket és innovációkat, hogy azok a gyakorlatban is mielőbb alkalmazhatók legyenek. Dr. Gyuricza Csaba elmondta, hogy 2017-ben kezdték kidolgozni a nemzeti fehérjetakarmány-programot, aminek alkalmazását 2019-ben elindítják; ennek segítségével 4-5 éven belüli cél a szójaterület garantált növekedése.

Vadász Attila arról számolt be, hogy egyesületük több éven át dolgozott a stratégiai megállapodás megvalósulásáért, azért, hogy a gazdálkodók még eredményesebben termeszthessék a fehérjenövényeket. Napjainkban a szója genetikai potenciálja 6-7 tonna hektáronkénti termés előállítását tenné lehetővé; ezt a lehetőséget ki kell használni, s el kell érni legalább a stabil 3 tonna körüli átlagot.

A hazai szóját itthon használjuk fel!

Dr. Nagy István előadásában jó eredménynek értékelte a szója 2018-as 2,9 tonnás termésátlagát. A cél természetesen ennek növelése, s az is, hogy a magyar gazdálkodók minél nagyobb területen termeszthessenek szóját.

A nemzetközi előrejelzések szerint 10 éven belül az emberiségnek 40 százalékkal több fehérjére lesz szüksége. Nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy Magyarország hazai forrásból elégíthesse ki a fehérjeigényét, amihez különféle termesztési ösztönzők is szükségesek. A jelenlegi legfontosabb lépés, hogy az itthon megtermelt szóját hazánkban használjuk fel, s mielőbb elmondhassuk, a magyar élelmiszeripar garantáltan GMO-mentes.

Az agrárminiszter megfelelő célkitűzésnek tartja, hogy a hazai szójafelhasználás felét (300-350 ezer tonna) akár 3 éven belül Magyarországon állítsuk elő.

Seiwerth Gábor-díj

A Lajtamag Kft. egykori tulajdonosaként Seiwerth Gábor mindig kereste a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket és innovációkat. Kezdeményezésére alakult a Magyar Szója Nonprofit Kft., majd a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület. Sokat tett a hazai szójatermesztés népszerűsítéséért. Sajnos 2016-ban tragikus balesetben elhunyt. Emlékének megőrzésére alapították a Seiwerth Gábor-díjat, amit olyan szakemberek vehetnek át, akik sokat tettek a magyar szója és a fehérjenövények termesztéséért.

Az elismerést első alkalommal dr. Nagy István agrárminiszter és Seiwerth Anna, a Lajtamag Kft. tulajdonos-ügyvezetője adta át dr. Balikó Sándornak, Falusi Jánosnak és dr. Bódis Lászlónak.

Az ünnepélyes pillanatokat követően a takarmányozási célú GMO-mentes szójabab termesztésének lehetőségeiről, a szójapiaci kilátásokról, valamint a 2018. évi, a Magyar Szója által szervezett bemutatók termesztési és beltartalmi eredményeiről is hallhattak előadásokat a vendégek, aki számos, gyakorlatban is alkalmazható tapasztalattal térhettek haza.

Forrás: mezohir.hu

Hazánkban a szója az egyik legfontosabb fehérjetartalmú takarmánynövény, amely 36-40% közötti fehérjetartalma, kedvező aminosav-összetétele, magas esszenciálisaminosav-tartalma miatt nélkülözhetetlen az intenzív állattartásban

Fehérjetartalma mellett olajtartalma is jelentős. Olajtartalma 20% körüli, a világ növényiolaj-felhasználásának közel 30%-a szója eredetű. A szója humán felhasználása is számottevő (olaj, szójatej, tofu, stb.). Takarmányozási és élelmiszeripari célokra főként extrahált szójadarát használnak, de a szója tömegtakarmányként (zöldtakarmány, széna, szilázs) is felhasználható.

Magyarország állattenyésztésének fehérjeigénye nagyjából 600-800 ezer tonna. Ezt saját belső előállítással nem tudjuk biztosítani az állattenyésztés számára, ezért az extrahált szójadara importjára szorulunk. Ugyanakkor szójaexportunk is jelentős. Mivel Magyarországon a génmódosított (GMO) növények termesztését moratórium tiltja, a hazánkban előállított szója GMO-mentes. A GMO-mentes szója a világpiacon magasabb áron értékesíthető, mint a GMO-szója, emiatt a megtermelt szójamennyiségünk jelentős része exportra kerül, helyette a világpiacról olcsóbb áron GMO-szója feldolgozása során keletkezett extrahált szójadarát importálunk. 2016-ban a FAO adatai alapján 121,5 millió hektáron termesztettek szóját világszerte.

A szója vetésterületének 75%-án, körülbelül 90 millió hektáron génmódosított fajtákat termesztenek, azonban a GMO-mentes takarmánynövények termesztése Európában egyre nagyobb prioritást kap. Európában a GMO-mentes szóját termelő országok több érdekképviseletet hoztak létre az elmúlt évek során (Duna Szója Szövetség, Európai Szója Nyilatkozat). A 2012ben indult Duna Szója Szövetség jóvoltából a Duna-régióban a GMO-mentes szója vetésterülete 700 ezer hektárra nőtt. 2017-ben Magyarország kezdeményezésére számos európai ország aláírta az Európai Szója Nyilatkozatot. A kezdeményezéssel nem csak az Európai Unió határain belül, de egész Európában növelnék a GMO-mentes szója termesztését és felhasználását.

Magyarországon a szója kiemelten támogatott kultúra, a kötelező támogatási szinten felül a kormányzat által kiegészített támogatásban részesül. A szója vetésterülete hazánkban az elmúlt évek során jelentősen növekedett. Magyarországon 2014-ben még alig haladta meg a szója vetésterülete a 40 ezer hektárt, 2015-ben már 72,5 ezer hektáron termesztettünk szóját. 2016ban, főként a 2015-ös, szója számára kedvezőtlen évjárat hatására a vetésterülete 60 ezer hektár körül alakult, majd 2017-ben ismét meghaladta a 70 ezer hektárt (1. ábra). Ösztönző hatású volt a szója termesztésére, hogy néhány évig a zöldítési programban is elszámolható kultúra volt, de 2018-től csak akkor számolható el zöldítésben, ha az állományban semmiféle peszticidet nem használnak. A szója vetésterületének növelésével függetlenedjünk a fehérjeszükségletünk kielégítése céljából a világpiacról behozott GMO-szójából készült extrahált szójadarától!

A szója nagyobb arányú termesztésével az import GMO-szója-függőségünk egy része kiváltható lenne. A szója termesztésének számos előnye van, a termesztése azonban magas szintű szaktudást igényel. A vetésszerkezetbe jól beilleszthető, kedvező elővetemény-értékkel bíró hüvelyes növény. A hazai vetésszerkezet gabonacentrikus, a szántóterület 70%-án gabonanövényeket termesztünk, a hüvelyes növények részaránya sajnos alacsony, csupán 2% körüli. A szójával szimbiózisban élő Rhizobium japonicum baktériumok a levegő nitrogéntartalmát megkötik, emiatt a szója nitrogénpótlást csak a kezdeti fejlődése során igényel. A szóját hazánkban célszerű oltani, mivel ezek a baktériumok nem honosak a talajainkban. A sikeres növénytermesztésnek három alappillére van: az ökológiai feltételek, a biológiai alapok és az agrotechnikai tényezők. Ezeknek az alapoknak a minősége, színvonala, valamint a köztük lévő kapcsolat és összhang alapvetően befolyásolja egy adott növényfaj termeszthetőségét, termesztésének eredményességét.

A továbbiakban a biológiai alapok jelentőségét emeljük ki. A sikeres szójatermesztés egyik kulcsfontosságú eleme a fajtaválasztás. A Nemzeti Fajtajegyzékben 2018-ban 51 szójafajta szerepelt, de számos olyan fajtát forgalmaznak és termesztenek Magyarországon, melyeket más európai uniós tagállamban regisztráltak. A szója növekedési típusát tekintve lehet korlátozott (determinált) vagy folyamatos, indeterminált jellegű. A determinált fajtáknál a vegetatív és a generatív szakasz jól elkülönül egymástól, az első virágok megjelenésével a hajtás növekedése leáll. Ezeket a típusokat az Egyenlítőhöz közeli termőhelyeken termesztik. Az indeterminált fajtáknál a vegetatív és a reprodukciós szakaszban átfedés van, a hajtás növekedése az utolsó levélszinten fejlődő virágok megjelenéséig tart. Alkalmazkodóképességük kiváló, extenzív körülmények között is termeszthetőek. A Magyarországon termesztett fajták zöme ebbe a csoportba tartozik. Hazánkban terjed a szemideterminált (féldeterminált) fajták termesztése is. Ezek a típusok a determinált és indeterminált fajták keresztezéséből származnak, és átmenetet képeznek a két típus között. Termőképességük és állóképességük jó, de intenzív termesztéstechnológiát igényelnek. A szójafajták legfontosabb értékmérő tulajdonsága a termőképesség, az alkalmazkodóképesség a termesztési körülményekhez, a kórokozókkal és kártevőkkel szembeni rezisztencia, tolerancia, a megfelelő érésidő, jó szárszilárdság, a lombhullató jelleg, az alsó hüvelyek talajfelszíntől való távolsága, valamint a magas fehérje- és olajtartalom. Fontos továbbá, hogy éréskor a hüvelyek ne nyíljanak fel, ne pergessék a magokat.

A hazánkban termeszthető szójafajtákkal 3-4 t/ha-os termésmennyiség érhető el. A hosszabb tenyészidejű fajták termőképessége általában jobb, mint a korai és igen korai érésű fajtáké, azonban egyes évjáratokban a korai éréscsoportba tartozó fajtákkal érhetünk el jobb eredményt. A fajtákban rejlő genetikai potenciál csak megfelelő termesztési körülmények mellett realizálódhat. A szója igényes növény, nagyon érzékeny a termőhely klimatikus és edafikus adottságaira. A termesztés sikerének érdekében emiatt alapvető fontosságú a termőhely alapos ismerete: a talajtípus és az ökológiai viszonyok (csapadékellátottság, hőmérsékleti viszonyok és a mikroklíma) figyelembe vétele. A klimatikus és talajadottságok alapján körülbelül 300 ezer hektár alkalmas a szója termesztésére Magyarországon. Termesztésére a legjobb talajaink alkalmasak. Vízigényes kultúra, azonban vízigényén túl a levegő páratartalmára is rendkívül érzékeny: alacsony relatív páratartalom hatására a fejlődő hüvelyeket lerúgja, ami jelentős terméscsökkenést eredményezhet. Emiatt a szója termesztésére a folyóvölgyek és a tavak közelében lévő területek a legalkalmasabbak. Fajtaválasztás során elsődleges szempont, hogy a termőhelyi adottságainkhoz legjobban adaptálható fajtákat termesszük. A felszíni vizektől távolabb eső területeken, a termésbiztonság érdekében célszerű a szóját öntözni, a szója vízigénye, valamint a párás mikroklíma kialakítása érdekében is.

Fajtaválasztás során a fajták tenyészidejének hossza alapvetően fontos tulajdonság. A szójafajtákat érésidő szerint csoportosítjuk. Érésidő alapján Magyarországon 5 csoportba sorolják be a fajtákat. A szuperkorai (000) érésű fajták vegetációs ideje 80 napnál rövidebb. Az igen korai (00) fajták tenyészideje 80-100 nap, a korai éréscsoportba tartozó fajtáké (0) 100-120 nap. A középérésű fajták (I) tenyészideje 120-140 nap közötti, hazánkban ezek a legelterjedtebbek. A késői éréscsoport (II) fajtáinak tenyészideje 140 napnál hosszabb, termesztésük csak az ország déli részén javasolható. Az éréscsoportok tenyészideje között 10-15 nap eltérés van, azonban egyes évjáratokban az éréscsoportok számára szükséges tenyészidő hossza az átlagostól akár 15-30 nappal is eltérhet, a szója egyes fenológiai szakaszaiban tapasztalható fény- és hőmérsékleti viszonyok alapján. Magyarországon csak azok a fajták termeszthetők biztonsággal, amelyek hazai körülmények között legkésőbb szeptember közepére beérnek, tenyészidejük maximum 150-160 nap. Őszi vetésű utóvetemények előtt célszerű korai éréscsoportba tartozó fajtát, tavaszi vetésű utóvetemények elé a hosszabb tenyészidejű fajtákat választani. Azokban a gazdaságokban, ahol nagyobb területen folyik szójatermesztés, célszerű különböző éréscsoportba tartozó fajtákat termeszteni, területünk nagysága és betakarítókapacitásunk figyelembevétele mellett.

Ezzel növekszik a termésbiztonság, a betakarítás ideje pedig széthúzható, aminek hatására csökken a betakarításkori munkacsúcs és a betakarítás időjárási kockázata. Az ország északi területein, a lassan felmelegedő termőhelyeken a legrövidebb tenyészidejű fajták termesztése ajánlott. A 000-ás tenyészidejű fajták akár másodvetésre is alkalmasak lehetnek, megfelelő színvonalú agrotechnika mellett. A korai (0) éréscsoportba tartozó fajták az ország egész területén biztonsággal termeszthetők.  A hosszabb tenyészidejű fajták (I) potenciális termőképessége magasabb, azonban termesztésük során figyelembe kell venni a biztonságos beérést és az utóveteményt. A fajták állóképessége, szárszilárdsága örökletes jelleg, de ezt a környezeti tényezők és az agrotechnika is befolyásolja. A szükségesnél nagyobb adagú N-műtrágya, az öntözés és a nem megfelelő állománysűrűség serkenti a vegetatív növekedést, ezáltal növekedhet a megdőlés veszélye.

A fajtaválasztásunkat meghatározza a termesztési cél. Takarmány célú termesztésre a legtöbb fajta alkalmas, a humán célú termesztésnél fontos a beltartalmi mutatókon kívül a magküllem és a szemnagyság. Vannak kifejezetten étkezési célra nemesített fajták a regisztrált fajták között. A fajtakínálat a szójatermesztő szakemberek számára bőséges. Ahhoz, hogy megfelelő eredményt érjünk el szójatermesztéssel, a bőséges kínálatból azokat a fajtákat célszerű választani, melyek az adott termőhely adottságaihoz és az agrotechnika színvonalához legjobban adaptálhatóak. Ebből a célból a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén évente fajta-összehasonlító kísérletet állítunk be. 2018-ban már 31 fajtát teszteltünk. Kísérleti eredményeink alapján a hajdúsági löszhát területén legjobb eredménnyel termeszthető fajtákat ki tudjuk választani, és eredményeinkkel hozzájárulunk a szója fajtaspecifikus termesztéstechnológiájának fejlesztéséhez a Hajdúságban.

SZERZŐ: DR. ÁBRAHÁM ÉVA BABETT ADJUNKTUS, DEBRECENI EGYETEM MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET

Forrás: mezohir.hu

TANULMÁNY

A szója, amellett, hogy termesztésének számos agronómiai előnye van, olyan igényes növény, amely a sikeres termesztés érdekében precíz, pontos agrotechnikát igényel

Magyarországon leginkább az időjárási adottságaink jelentik a korlátot a szója termesztésének szempontjából, mivel ez melegigényes, vízigényes és a levegő relatív páratartalmára is igényes növényünk. A szója számára a mély termőrétegű, kedvező levegő-, hő- és vízgazdálkodású, semleges körüli pH-értékű talajaink a legalkalmasabbak.

Talajigényét tekintve elmondható, hogy azok a talajok, amelyeken sikeresen termeszthető kukorica, a szója számára is kedvezőek. Magyarország vetésszerkezete az elmúlt időszakban leegyszerűsödött: szántóterületünk nagyjából 70%-án gabonaféléket termesztünk. A szója a vetésszerkezetbe könnyen beiktatható, termesztéséhez speciális gépeket, eszközöket nem igényel.

Talajra gyakorolt hatása kedvező, gyökérzete talajszerkezet-javító hatású, gyökér- és szármaradványai növelik a talaj szervesanyag- és nitrogénkészletét. A szója gyökérgümőin Rhizobium japonicum baktériumok élnek szimbiózisban a növénnyel, hektáronként évente 40-60 kg, növények által hasznosítható nitrogénvegyülettel gazdagítják a talajt. Emiatt is például kiváló előveteménye a kukoricának, illetve az október elejéig betakarításra kerülő szója a kalászosok számára is jó elővetemény lehet. A hosszabb tenyészidejű fajták az őszi kalászosok számára már kevésbé kedvezőek, a talaj vízkészletét jobban kimerítik, és betakarításuk időpontja október elejére eshet. Amennyiben őszi kalászost tervezünk vetni a szója lekerülését követően, célszerű rövidebb tenyészidejű fajtát választani. A hosszabb tenyészidejű fajták elővetemény-értékét az őszi kalászosok szempontjából a szója elfásodó szármaradványa is ronthatja.

A szója számára azok az elővetemények kedvezőek, amelyek után még az ősz folyamán jó minőségben el lehet végezni a talaj-előkészítést. A szója legjobb előveteményei a kalászos gabonák, legkedvezőbb, ha a szóját két kalászos közé vetik. A kukorica is elfogadható elővetemény a szója számára, az USA-ban a szóját kukoricával váltva termesztik.

A szója számára a mély termőrétegű, kedvező levegő-, hő- és vízgazdálkodású, semleges körüli pH-értékű talajaink a legalkalmasabbak

 

A vízigényes és a későn betakarításra kerülő kultúrák (pl. cirokfélék, cukorrépa) a szója számára rossz előveteménynek számítanak. Évelő pillangósok, hüvelyes növények és önmaga után 4 évig ne termesszük ugyanazon a területen, a kórokozók fokozottabb fellépése miatt. Napraforgó és repce után a szója a fehérpenészes rothadás miatt 3-5 évig nem termeszthető, emellett az imazamox hatóanyagra ellenálló napraforgó a szójából állományban nem irtható vegyszeresen. A talajművelésnél fontos szempont, hogy a szója a mélyre hatoló gyökérzete miatt igényli a mélyművelést. A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében egyenletes, jó minőségű talajfelszínt igényel. A szója vízigényes növény, emiatt a talajművelés vízmegőrző célt is kell hogy szolgáljon. Kalászos gabonák betakarítása után a vízmegőrzés szempontjából is fontos a tarlóhántás elvégzése és a tarló zárása, majd az árvakelések és gyomnövények kelése után a tarlóápolás.

A szója igényli a periodikus mélyművelést, a száraz talajállapot mellett végzett középmély- vagy mélylazítást meghálálja. Az alapművelés szója alá többnyire 30-35 cm mélyen végzett mélyszántás, de talajlazítás esetén középmély (25-30 cm) szántás is alkalmazható. Későn betakarításra kerülő, nagy tömegű szármaradványt hagyó elővetemények után a szárzúzást követően végezzük el a mélyszántást. A szántást ősszel célszerű durván elművelni. A tavaszi talajművelés fő feladata a simítózás és a magágykészítés. A magágy-előkészítést többnyire kombinátorral végzik, 4-5 cm mélyen. A szója tápanyagigényes növény. Tápelemigényét teljes mértékben műtrágyákkal biztosítjuk, szerves trágya kijuttatása sem a szója, sem az 1-2 éves előveteményei alá nem ajánlott.

Annak ellenére, hogy tápanyagigényes, csak mérsékelt adagú műtrágya-hatóanyagot juttassunk ki! A szója természetes tápanyag-hasznosító képessége jó. Nagyon jól beépíti a feltáródó növényi maradványokat és az elővetemény által nem hasznosított tápanyagokat is. A szója viszonylag kevés N-műtrágyát igényel (legfeljebb 40-70 kg/ha hatóanyag), mert a Rhizobium japonicum baktériumok nitrogénigényének körülbelül 40%-át fedezik azáltal, hogy jelentős mennyiségű légköri nitrogént kötnek meg. A szimbiózis kialakulásáig szükséges a szója nitrogénszükségletét kielégíteni. A nagy adagú N-műtrágya rossz termékenyülést és elhúzódó érést eredményez, továbbá károsan befolyásolja a Rhizobium baktériumok aktivitását is. A P és a K fokozza a gyökérgümő-képződés mértékét, a nagyarányú N-műtrágya azonban csökkenti a Rhizobium baktériumok számát és aktivitását. Mag- vagy talajoltás nélkül nagyobb mennyiségű nitrogén kijuttatása javasolt.

Annak ellenére, hogy a szója melegigényes, tolerálja a korai vetést. A szóját akkor vessük, amikor a talaj hőmérséklete a vetésmélységben tartósan elérte a 8oC-ot. Az ország déli-délkeleti részén április 15-20-a között lehet elkezdeni a vetését, az ország északabbi részein 1-2 héttel később. A korábbi vetésű növények beérése biztonságosabb, de a túl korai vetés elhúzódó csírázást és hiányos kelést eredményez. A szója másodvetésben vagy zöldtakarmány, szilázskészítés céljára június közepéig-végéig vethető. A szóját általában 45-50 cm-es sortávolságra vetjük, ilyen sortávolság mellett lehetőség van mechanikai sorközművelésre.

A szója vethető duplagabona sortávolságra (24 cm) is, ekkor művelőutas vetéssel a növényápolási munkák taposási kár nélkül megoldhatók. Ez a vetési mód csak helyesen megválasztott, precíz vegyszeres gyomirtási technológia mellett alkalmazható eredményesen.

A szója csírázás során a sziklevelét felhozza a talajfelszín fölé, ezért 3-5 cm mélyre vessük. A 6 cm-nél mélyebb és a 3 cm-nél sekélyebb vetés is hiányos kelést, egyenetlen állományt eredményez. A hektáronkénti kivetett csíra 450-650 ezer db. A vetőmagnorma meghatározásánál figyelembe kell venni a vetőmag használati értéke mellett azt is, hogy az önritkulás mértéke 15-25% között alakulhat. A hektáronkénti kivetett vetőmagmennyiség 90-120 kg. Azokon a területeken, ahol korábban nem termesztettek szóját, a talajt vagy a vetőmagot oltani kell. Az oltás hatására a termésmennyiség 15-25%-kal, a zöldtermés 10-15%-kal, a nyersfehérje-tartalom 1-3%-kal növekedhet. Ott, ahol rendszeres a szójatermesztés, az oltás elhagyható. A magvak oltásakor az oltóanyagot csávázószerként viszik fel a vetőmagvak felületére. A mag oltása és a vetésidő között minél rövidebb idő teljen el!

Az oltott vetőmagvakat célszerű fénytől védett, hűvös helyen tárolni. A talajoltást közvetlenül a vetés előtt végezzük, és dolgozzuk be azonnal az oltóanyagot a talajba, mert a Rhizobium baktériumokat károsítja a napfény. A szimbiózis a kelést követően 3-4 héttel, az első lomblevelek megjelenésekor jön létre. Szűkített kapás sortávolságra történő vetésnél mechanikai gyomirtásra a lombkorona záródásáig van lehetőség. Általában 2, esetleg 3 alkalommal végezhető sorköz-kultivátorozás. A kultivátorozással a talaj felső 4-6 cm-es rétege lazul, javul a vízbefogadó- és -elvezetőképessége. A talaj felső rétegének lazítása a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodását, működését is serkenti. A szója virágzásig szárazságtűrő, a korán megkezdett öntözést kerülni kell.

Virágzás-hüvelykötés-magtelítődés időszakában a szója 160-180 mm vizet igényel, ami többnyire csak mesterséges vízpótlással elégíthető ki. Az öntözést laza talajokon a virágzás kezdetén, kötöttebb talajokon a virágzás kezdete után 10-15 nappal érdemes elkezdeni, és a hüvelykötés befejeződéséig célszerű öntözni.

Érés kezdetén az öntözést abba kell hagyni, mert az ekkor kijuttatott víz késlelteti és egyenetlenné teszi az érést. A szója a virágzás kezdetétől vízigényes, és a vízigényén túl érzékenyen reagál a levegő alacsony páratartalmára. A párás mikroklímát kedveli, legjobb termés 85-90%-os páratartalom mellett érhető el. Alacsony légköri páratartalomra virágelrúgással reagál, és csökken a hüvelykötés mértéke. Emiatt az öntözési fordulók és az öntözési normák tervezésekor a szója páratartalom-igényét is figyelembe kell venni.

Öntözéskor a szántóföldi vízkapacitás 80%-áig töltsük fel a talaj vízkészletét. A levegőtlen talaj elvonja az oxigént a nitrogéngyűjtő baktériumoktól, és növeli a gombás fertőzés kockázatát. Öntözött állományban a fehérjetartalom rendszerint csökken, az olajtartalom növekszik. 2018-ban, egy tó közelében beállított szántóföldi kísérletünkben az öntözés a termésmennyiséget a fajták egy részénél növelte, azonban több fajta hozama csökkent vagy nem változott számottevően.

Az éréscsoportokba tartozó fajták átlagos termésmennyiségét tekintve a felszíni víz közelsége mellett a legrövidebb tenyészidejű fajták hozama növekedett leginkább öntözés hatására. A hosszabb tenyészidejű fajtáknál a hatalmas biomasszatömegből következő állóképességi problémák és a betegségek fokozottabb megjelenése miatt öntözés hatására a termésmennyiség a vizsgált fajták átlagában nem változott számottevően, vagy esetenként csökkent. Felszíni víz közelségében a szója öntözésének eredménye, különösen a hosszabb tenyészidejű fajták esetében évjáratfüggő, de azokon a termőhelyeken, ahol a párás mikroklíma a termőhely adottságainak következtében nem biztosított, a termésbiztonság érdekében ajánlott a szója öntözése.

Hazai körülmények között a szója augusztus végétől október közepéig érik. Magként szárítva, tárolva akkor takarítjuk be, amikor a csúcsi hüvelyek is barnák, és bennük a magok alakja, színe a fajtára jellemző, a magok nedvességtartalma 14-17%, valamint a növények lombozata már elsárgult és lehullott. 13-14%-os nedvességtartalom melletti betakarítás az ideális.

Azok a fajták, amelyek hajlamosak a hüvely felnyílására és a magpergetésre, 16-17%-os nedvességtartalom mellett takaríthatók be, a pergési veszteség minimalizálása érdekében. 12%-os magnedvesség-tartalom alatt és 18-20%-os nedvességtartalom felett megnő a betakarítási veszteség. Helyes fajtaválasztással a szója október közepéig, végéig állományszárítás nélkül is beérik. Erőteljes gyomfertőzés esetén azonban szükség lehet betakarítás előtt állományszárításra. A betakarításnál a kombájn precíz beállítására különös gondot kell fordítani, mivel a szója magja a magas fehérje- és olajtartalma miatt sérülékeny. Helytelen kombájnbeállítás mellett a magtörés mértéke jelentősen megnő. Fontos a helyesen megválasztott haladási és vágási sebesség, valamint az alacsony tarlót vágó flexibilis adapter használata. 9-10 cm-es tarló mellett a vágási veszteség csupán 5%, 15-20 cm-es tarlónál már 12% is lehet.

Betakarítást követően alacsonyabb nedvességtartalmú magot célszerű szárítás előtt előtisztítani, majd kíméletesen szárítani. A szója 12% alatti nedvességtartalom mellett tárolható.

A szója a virágzás kezdetétől vízigényes, és a vízigényén túl érzékenyen reagál a levegő alacsony páratartalmára!

SZERZŐ:
ÁBRAHÁM ÉVA BABETT ADJUNKTUS
DEBRECENI EGYETEM MÉK

Forrás: mezohir.hu

A Gabonakutató szója nemesítése mindössze két évtizedes múltra tekint vissza, ám ebben a rövid időszakban is sikerült maradandót alkotnunk. Kiváló fajtákkal, területre és fajtára adaptált agrotechnikával és kiváló minőségű, prémium kategóriás vetőmaggal állunk a termelők rendelkezésére

szoja10Suedina – koraiság, magas termés és – fehérjetartalom

A Suedina kiemelkedő terméspotenciállal rendelkezik. Tenyészideje 120-125 nap, az ország északi területein is biztonsággal beérik. Az ezerszemtömege nagyon magas, 220-240 gramm, valamint fehérjetartalma is átlagon felüli, 40-42%. Jól alkalmazkodik az eltérő környezeti viszonyokhoz. A 2018-as évben több helyen 4 tonna feletti terméssel takarították be, magas ezerszemtömegének köszönhetően valamint a koraisága miatt a nyár végi komoly aszály sokkal kevésbé károsította, magja kitelt, ezzel biztosítva a kiváló termésátlagot.

Bahia – intenzív technológia, terméscsúcsok

Jó talajokra, intenzív technológiához ajánlott középérésű szójafajta. Folyton-növő, erős bokrosodási hajlammal. Alacsony tripszin-inhibitor tartalma miatt direkt etetésre is alkalmas fajta. A növény barna szőrözöttségű, betegségekre nem fogékony. A 2018. évi üzemi kísérletekben több helyen jóval 5 tonna felett termett. Tenyészideje miatt az ország teljes területén sikeresen termelhető.

Aires – koraiság, kimagasló termés

Kiváló terméspotenciállal rendelkező, alacsony tripszin-inhibitor tartalmú fajta. Termesztését nem csak azoknak ajánljuk, akik feltárás nélküli takarmányozásban gondolkodnak, hiszen kiváló állóképességgel és agronómiai tulajdonságokkal rendelkező szójáról beszélünk. Koraisága miatt jó előveteménye a kalászosoknak, még az ország északi területein is sikerrel termeszthető, garantáltan beérik. A fehérjetartalma kiemelkedő, betegségekre nem fogékony, rövidebb tenyészideje ellenére termése jóval 4 t/ha feletti.

Pannónia kincse – igazi kincs a termelőknek!

Méltán az egyik legkedveltebb fajta. Sikerének igazi titka a kiváló alkalmazkodóképességében rejlik. Középérésű, ideális az ország klasszikus szójatermő területeire. Az odafigyelést meghálálja, ideális körülmények között termése meghaladja az 5 tonnát hektáronként. Köldöke fehér, megegyezik a maghéj színével, ezért kiválóan alkalmas a biotermesztésre is, ebben segíti a kiemelkedő betegség-ellenállósága is. A beltartalmi értékei, magas fehérje- és olajtartalma miatt a humán élelmezésben is fontos szerepet tölt be.

Prémium minőségű vetőmag

A GK szóják minőségét garantálja a zárt termelési rendszer a vetőmag előállításban. Folyamatos kontroll mellett kizárólag készre oltott és gombaölő szerrel kezelt vetőmagot hozunk forgalomba. Ezzel biztosítjuk a tökéletes kelést, tőszámot és a gümőképződést. A magok felületére a HiCoat® Super oltóanyagot visszük fel, mely a vetésig garantálja a magas baktériumszámot.

Forrás: agraragazat.hu

A 2018-as év véget ért. Az új esztendőben a gazdálkodó ember is számot vet az elmúlt év eseményeivel, gondjaival, sikereivel; tervez, és keresi a jobb művelés lehetőségeit. Számot vet a Magyar Talajbaktérium Gyártók és -forgalmazók Szakmai Szervezete is az év tanulságaival, és tervezi a jövőt, melynek célja a növénytermesztő ember, gazdaság segítése és támogatása a termőfölddel való jobb és felelősebb gazdálkodás érdekében

A megalakulás óta eltelt évek sorra hozták a megvalósítandó feladatokat és az elvégzett munka sikerét. A kukorica, a sörárpa, a szója független, NÉBIH általi talajoltásos, évenkénti üzemi vizsgálatai jelentős minőségi és mennyiségbeli pozitív eltérést hoztak a mikrobiális talajélet regenerálásával, a kezeletlen területekkel szemben. A szója a 2018. évi növénykultúra volt a vizsgálatok sorában. Örömmel jelezzük, hogy a talajoltás eredményeként jelentős többlethozamokról számolhatunk be. Részletesen a beltartalmi értékek vizsgálati adatainak ismertetésével a következő lapszámok valamelyikében jelenik meg majd írásunk.

Hangsúly a talajvédelmen

A 2018-as év igen jelentős eredménye, hogy ebben az évben ismételten – mint folytatása a 2017-ben megkezdett eseménysorozatnak – egy asztalhoz ültek a talajok védelmében a témában érintett és elismert döntéshozó szakemberek. A nyáreleji kerekasztal-találkozó tanulsága az, hogy jobban, szélesebb körben – nemcsak az agrártársadalomban – szükséges a tájékoztatás a talajromlás megállítása, a talajok minőségének megőrzése és javítása terén. Fontos a jövő generációjának átfogó, hiteles ismeretanyag átadása, így az okszerű, fenntartható talajművelés és a minőségi tápanyagpótlás, a talajélet regenerálása talajoltó-, tarlóbontó-készítmények folyamatos alkalmazásával. A kerekasztalnál megkezdett munka eredménynek tartjuk, hogy Dr. Nagy István agrárminiszter megnyilatkozásaiban is a talajélet védelme érdekében foglalt állást. A szakmai egyeztetést a szervezet 2019-ben is folytatja.

Nagyon nehéz feladat a társadalomban és ezzel együtt az agráriumban is a résztvevők olyan szemléletváltását elérni, mely már nem az évtizedes beidegződéseken, a felvásárlói piaci nyomáson, az inputanyagok felhasználásának fokozása érdekében megfogalmazott, sokszor eltúlzott reklámokon alapszik. Egyik oldalról a baktériumok és a gombák a mezőgazdaság károsítóiként szerepelnek mint patogén élőlények, más oldalról talajoltó-szakmai szervezetünk a hasznos baktériumtörzsek és gombák nélkülözhetetlen szerepét, fontosságát, hasznát kívánja tudatosítani, igazolni.

Tervek és tennivalók

Még alig kezdődött el az új év, de a Magyar Talajbaktérium Gyártók és -forgalmazók Szakmai Szervezete már a tennivalókat, feladatokat, célokat is megfogalmazta. Tervezi a szakmai kerekasztal építő beszélgetéseinek folytatását, új növénykultúrákkal, termőtalaj-típusokkal a NÉBIH független talajoltásos üzemi vizsgálatok továbbvitelét.

Az új EU-s szabályozás hatására várhatón bővül a termésnövelő-készítmények magyarországi piaca, megjelenhetnek nagyüzemi előállítók és forgalmazók. Ez megerősíthet bennünket abban, hogy a többéves NÉBIH-kísérleteket még magasabb szinten folytassuk, ezáltal is bizonyítva, hogy a több évtizedes tapasztalat és kutatói munka eredményeként a hazai talajokra adaptált talajoltó-készítmények hatékonyan működnek. A talajélet megóvása és javítása érdekében a legoptimálisabb megoldást továbbra is a magyar fejlesztésű mikrobiológiai termékek biztosítják a gazdálkodók számára.

Sok munka vár ránk. Örömmel tesszük, bár sokszor fáradtan, de lendülettel. Ugyanis a termőföld otthont, életet és élelmet ad az emberiségnek. Feladatunk megőrizni a termőföld egészségét, amely létünk, egészségünk alapját adja.

Forrás: agraragazat.hu

Míg az amerikai kontinens elfogadja a genetikailag módosított szervezeteket, addig Ázsia és főként Európa jóval távolságtartóbb az ügyben. Európában – nemzetközi kereskedelmi nyomásra – elvileg vethetőek bizonyos GMO-k, a gyakorlatban a legtöbb államban mégis tilos a termesztésük. A fogyasztásuk azonban nem, így meglehetősen szemforgató a közösség magatartása. Nézzük, mi a helyzet a világ többi részén!

A genetikai módosítás célja sokféle lehet, de a gyakorlatban a herbicidtoleranciára helyeződött a kutatások fókusza. A totális gyomirtóknak ellenálló fajták az USA szójaállományának 93 százalékát teszik ki, de kukoricából, repcéből, cukorrépából és gyapotból is jelentős területeken termesztenek – jellemzően a glifozát hatóanyagnak – ellenálló vonalakat. A tengerentúlon sikertörténetnek bizonyult a bogaraknak és molyoknak ellenálló növények kifejlesztése is, ezek döntően a Bacillus thuringiensis baktérium egyik -   a rovarok számára toxikus anyagot termelő – génjének köszönhetik az ellenálló képességüket. Közismerten kukoricák rendelkeznek ezzel a képességgel, de a gyapotba is beépítették.

Ma már a genetikailag módosított növények egyszerre több ilyen képességgel is rendelkezhetnek, illetve megjelentek a beltartalmat átalakító genetikai módosítások is. Utóbbira példa a burgonyakeményítő összetételének megváltoztatása, vagy a megvágott alma barnulásának lassítása.

Miért nem szeretjük?

A génmódosított növényekkel kapcsolatban a leggyakoribb ellenvetés a környezeti kockázatok növekedése, a másik az elfogyasztásukkal járó egészségügyi kockázat. Utóbbit az eddig megjelenő tanulmányok részben alátámasztották, részben megcáfolták – nincs konszenzus az ügyben. Az első kifogás azonban jogos, mivel a glifozát felhasználása elképesztően megugrott a herbicidrezisztens kultúrnövények elterjedésével. Mivel a totális gyomirtók közül messze ez a legnagyobb mennyiségben alkalmazott hatóanyag a világban, nem csoda, ha időközben a természet is ellenlépéseket tett, és megjelentek a szernek természetes módon ellenálló gyombiotípusok is.

Így a környezeti veszély két oldalról is szorongatja a termelést: egyrészt a rezisztens gyomok gyors terjedése, másrészt az egyre nagyobb mennyiségben kipermetezett gyomirtó környezetkárosító hatása révén.

Természetesen nemcsak a glicinekkel (glifozát) szemben, hanem a hormonhatású, vagy a fotoszintézis működését befolyásoló herbicidekkel szemben is kiépült a gyomokban a rezisztencia. Minél nagyobb területen vetették el az ennek ellenálló kultúrnövényt, annál biztosabb volt, hogy előbb-utóbb megjelenik a gyomok között egy új szuperhős, amelyik elterjeszti ellenálló génjeit. Az USA-ban 36 millió hektár a kukorica vetésterülete, és ennek közel 90%-a egy vagy több rezisztens gyomnövénnyel borított. Szója esetében a 35 millió hektár közel 94%-a szintén fertőzött rezisztens gyomokkal.

De ne gondoljuk, hogy ez csak génmódosított állományokban következhet be. A gyom sikeres genetikai szelekciójához az is elegendő, ha nagy mennyiségben, folyamatosan alkalmazunk a gyom életműködését egyetlen oldalról támadó készítményt. Az alkalmazkodás óhatatlanul bekövetkezik, ilyen az evolúció. Ezért van az, hogy a gyakorlatban váltott hatásmechanizmusú készítmények alkalmazását javasolják a növényvédőszer-forgalmazók, illetve ilyen gyári kombinációkat készítenek.

Miben más a génszerkesztés?

A génmódosítás eredeti ígéretét – a több és jobb beltartalmú élelmiszert – kevésbé tudta megvalósítani a tudomány. Ígéretesebb megoldásnak látszik azonban a génszerkesztés, amelyik az előbbi eljárástól eltérően nem épít be fajidegen géneket. A fajon belül előforduló szekvenciákat cserélgeti, változtatja meg úgy, hogy azok a célnak megfelelően működjenek. A lényeg, hogy ha megtaláljuk azt a gént, amelyik egy egyedben egy kívánt képességet vagy éppen betegséget kódol, akkor azt be lehet szerkeszteni vagy éppen kivágni, esetleg elcsendesíteni a célegyed génállományban. A változás aztán öröklődik és így megsokszorozható. Az eljárást precíziós nemesítésnek is hívják.

2017 novemberében egy felnőtt emberen is kipróbálták a genetikai ollót, a 44 éves Brian Madeux-n. Az arizonai férfi DNS-én a Hunter-szindrómát okozó hibát javították ki, a beavatkozás sikeres volt. Az Európai Unió tavaly nyáron mégis úgy döntött, ezt az eljárást is elutasítja.

Pedig a génszerkesztés révén a növények szárazságtűrése vagy vírusrezisztenciája is egyszerűen – és ma már olcsón – kialakítható lenne. Olyan rettegett betegségeknek is megálljt parancsolhatnánk, mint az afrikai sertéspestis, amelyre egyelőre nincs vakcina.
Forrás: agrarszektor.hu
GÉTA Kft.

Csévharaszt, Nyáregyházi út 51.
Tel.: +36 29 493 005
Fax: +36 29 493 537
GPS: É 47 29 156, K 19 44 403
Ügyvezető: Márta Barnabás
E-mail: martabarnabas@gmail.com
Mottónk: "Semmi sem lehetetlen!"

Géta fotóalbum
KERESÉS
Világpiaci árfolyamok

Szójabab

Szója élő árfolyam

Forrás: www.finviz.com


Búza

Búza élő árfolyam

Forrás: www.finviz.com


Kukorica

Kukorica élő árfolyam

Forrás: www.finviz.com


Ezen információk csupán tájékoztató jellegűek!!!

Géta mini galéria
Monex extruder fődarabok extruder páraelszívóval full-fat szója monex-75 extruder extruder alkatrész gyártás traktorhajtású Monex extruder
Extruder kategóriák
Extruder archívum
Agroinform közösség